– A csudába, elkéstem! – toppantott Rongyi lovag csalódottan a lábával, és gondolatban búcsút intett a süteményeknek. – Viszlát, édeseim!
Borbon eközben meghajolt, és köszöntötte a fényes ruhában előttük lebegő tündért.
– Üdvözlünk, nemes Konyhatündér! Tudd meg, nem állt szándékunkban megzavarni, és csak a szükség vitt rá, hogy hívatlanul betörjünk hajlékodba.
– Jól bánsz a szavakkal, lovag, ezért nem doblak ki. Egyelőre... Mond hát, mi járatban vagytok?
– Haladéktalanul meg kell tudnunk, hogy milyen fegyverrel győzhetjük le a zombitündéreket.
Sej, elkomorult a Konyhatündér csinos, pufók arca e szavaktól, majd nagyot sóhajtva válaszolt.
– A legnagyobb győzelmekhez nem kellenek fegyverek, nemes vitéz – mondta csendesen, majd mintha mi sem történt volna, az arca újra felderült, és vidáman kínálgatni kezdte őket. – Kérlek, vegyetek valamit, biztos megéheztetek a hosszú út alatt... Van kovászos uborka is!Forrás: Macrovector (Freepik)
De a vitézek nem nyúltak a finomságokhoz, pláne nem a kovászos uborkához. Szótlanul álltak egy darabig, majd csendesen elköszöntek, és visszasétáltak az üvegrakétához, miközben azon morfondíroztak, hogy mit jelenthettek a Konyhatündér különös szavai.