– Hacsak... – kapott a szón a három barát, mint fuldokló a szalmaszál után.
– Ááá... nem, rossz ötlet...
– Mondjad, bölcs Barnaszakállú Varázsló!
– Hacsak a Konyhatündért fel nem keresitek. Ő talán tud tanácsot adni, hiszen unokatestvérei néki azok a pokolbéli szerzetek. De egyre vigyázzatok, bárhogy kínáljon titeket a Konyhatündér, el semmit se fogadjatok, mert akkor örökre ott ragadtok a palotájában.
Megkönnyebbültek a vitézek, sőt már-már örvendezni kezdtek, de Misó némi gondolkodás után lehűtötte őket.
– Ezzel csak az a baj, hogy a Konyhatündér kacsalábon forgó palotája nagyon messze van, gyalogszerrel 8 napig, 7 óráig, és 6 percig tartana az út – mondta, mert mindent szeretett azonnal kiszámolni.
– Szerencsére tudok nektek adni valamit, amivel hipp-hopp ott lehettek.
– Mit, Barnaszakállú Varázsló?
– Egy üvegrakétát!
A vitézek először meghökkentek, mert még egyikőjük sem ült üvegrakétában, majd megköszönték a Barnaszakállú Varázslónak a nagylelkű segítségét, óvatosan beszálltak újdonsült járművükbe, és a Konyhatündér palotája felé vették az irányt.