– Tudom, Borbon lovag, tudom jól. De a hősök cselekedeteit fel kell jegyezni, meg kell festeni, sőt, meg kell énekelni...
– Ó, drága medveanyám, még az is?
– Igen, egy kis operára gondoltam.
– Hát persze, mi másra... Feltétlenül szükséges ez?
– Persze, különben az utókor honnan ismerné ezeket a nagyszerű tetteket? Honnan tudnának a sárkányzsiráfról és a bűvös távirányítóról? Ha?
– Az internetről? – kérdezte ekkor Misó, aki közben visszakapcsolta magát.
– Áhh... ugyan, Misó lovag, hol marad akkor a romantika?
Nyunyó hercegnő és a három lovag tán estélig vitatkozott volna, ha nem ront be váratlanul a trónterembe egy elcsigázott hírnök, aki azonnal a hercegnő lábai elé borult tisztelete, de legalább annyira fáradsága jeléül.
– Szörnyű hírt hozok, felséges hercegnő! Unokatestvéredet, az aranyszívű Pincur kishercegnőt elrabolták a zombitündérek, és fertelmes kastélyukba hurcolták, ahol már napok óta fogva tartják szegényt.
– Atyaúristen! – sikkantott Nyunyó hercegnő elszörnyedve.
– Hál' istennek! – sóhajtottak vitézek, és megkönnyebbülve kászálódtak le a kis emelvényről, ahol Mázoli mesternek álltak modellt.