Nyunyó hercegnő elsápadt.
– No de vitézek, hogy mondhattok ilyet?
– Bocsánatodért esedezünk, hercegnő, de félreértesz minket. Szívünket végtelen szomorúság tölti el szegény kuzinod sorsa miatt, de annak nagyon örülünk, hogy újra útnak indulhatunk, és ahelyett, hogy Mázoli mester előtt állunk órákon át tétlenül, végre valami hasznosat is cselekedhetünk.
– Akkor ne késlekedjetek, drága lovagjaim! Kérlek, hozzátok vissza Pincur kishercegnőt épen és egészségesen!
Több se kellett a három vitéznek, rohanvást felszerelkeztek, megélezték kardjukat, megacélozták szívüket, és még az este leszállta előtt útnak indultak. De még mielőtt a zombitündérek kastélya felé vették volna az irányt, tettek egy jókora vargabetűt a Kisasztal fennsík felé, mert ott lakott igaz barátjuk, a Barnaszakállú Varázsló, akitől a jó lovagok nem egyszer kaptak csudálatos fegyvereket, valamint bölcs tanácsokat.