Terka a bal oldalon nyújtózó szép betonhídra mutat.
– Arra akarok menni! Ti meg mehettek, amerre láttok!
Azzal köszönés nélkül otthagyja Marciékat, csak Nyunyó int nekik bánatosan.
A híd elején vadonatúj, fényes tábla köszönti Terkáékat.
Nyunyó nincs feldobva.
– Terka, milyen lehet ez a Szabálylapály? Nekem kicsit unalmasnak tűnik.
– Ugyan! Gondolom, minden rendezett és nagyszerű. Ez lesz a legtökéletesebb hely, ahol álmomban valaha is jártunk.
– Meglátjuk, Terka, meglátjuk...