Minden cukorkaautó, ami nem engedte át Marciékat a zebrán, azonnal odaragad az úthoz. A vezetők kétségbeesetten tapossák a gázpedált, de a nyúlós masszává olvadt kerekek nem forognak. Egy ideig ragadós csíkot húznak maguk mögött, majd leállnak.
Marciból és Rongyiból kipukkan a nevetés, de nem sokáig, mert a felbőszült gumimaci-sofőrök lassan bekerítik őket.
– Marci, nem akarsz kívánni még egyet?
– Dehogynem, Rongyi. Viszlát, Szabálylapály!