De Borbon lovagot a szavak nem győzték meg. Pláne, mivel azok a szavak egy hatalmas sárkányzsiráf szájából, óriási fogak közül gördültek kifelé.
– Ne figyelj rá, Misó!... Nem látod, mit csinál? Kétséget próbál ébreszteni bennünk! Nincs bizonyíték arra, amit állít!
– Így van! – helyeselt Rongyi lovag. – Arról nem is beszélve, hogy mit keresel Nyunyó hercegnő várában, és hová tetted őt magát és háza népét. Csak nem felfaltad őket is?
A sárkányzsiráf szeme elkerekedett a csodálkozástól. Válaszolni akart, de Borbon megelőzte.
– Jóságos plüssmackó! Ne adja neked az ég, hogy megedd a hercegnőnket, mert akkor halálnak halálával fogsz halni. Sőt, utána feltámasztalak, és kezdem elölről! – háborgott a mackóvitéz.
– Hogy mi van? – pislogott meglepetten a sárkányzsiráf.
Borbon, kardját hevesen lóbálva, fenyegetően közelebb lépett.
–  Ne tetesd nekem itt az ártatlant! Vagy azt akarod nekünk bemesélni, hogy az egész udvar elbujdosott, és új életet kezdett valahol máshol, mert te idejöttél, és elbődülted magad?