– Mit csináltál Nyunyó hercegnővel, te átkozott szörnyeteg?
– Még hogy szörnyeteg?... Én?... Ki volt az, aki úgy a szemembe világított, hogy még másnap is homályosan láttam? He?
– Én voltam! – lépett elő Misó. – De csak azért, mert ránk támadtál!
A sárkányzsiráf megrázta busa fejét.
– Támadt a fene! Te mit csináltál volna, ha a délutáni szunyókálásodból három zsivány ébreszt fel, akik a barlangod előtt ordibálnak? Persze, hogy kiabálni kezdtem én is. Ti meg erre majdnem megvakítottatok, és elraboltátok legnagyobb kincsemet, a bűvös távirányítót.
– Igen, mert muszáj volt! Nyunyó hercegnő a halálán volt!
– Akkor miért nem kértétek? – tárta szét karját az óriás.
A lovagok egyszerre horkantottak fel.
– Micsoda? Kérni? Egy szörnyetegtől? – kiáltotta Rongyi.
– Aki felzabálja a lovagokat, aki a barlangja közelébe merészkednek? – ordította Borbon.