– Jóságos plüssmackó! Mit keres itt a sárkányzsiráf? – nyögte Rongyi egy oszlop fedezékéből.
– És miért tüsszög? – villogtatta a szemét Misó.
– Mit bánom én, hogy tüsszög vagy sem! Gyertek, vitézek, használjuk ki a meglepetés erejét, és kaszaboljuk le – heveskedett Borbon.
Odabentről hangos szipogás, és orrfújás hallatszott, majd valaki náthás hangon megszólalt.
– A meglepedés erejére én már nem épídenék, vidézek. Láddalak titeket.
– A csudába! – szitkozódott csendben a mackóvitéz.
– Inkább gyertek be, és beszéljük meg a dolgot! – hallatszott újra odabentről. – Talán valami egyezségre juthatunk.
A vitézek egymásra néztek, tanácstalanul megrántották a vállunkat, majd óvatosan bemasíroztak a trónterembe.
Odabent a sárkányzsiráf fújt még egy utolsót asztalterítőnyi zsebkendőjébe, majd gondosan összehajtogatta, és a vállán átvetett tarisznyájába csúsztatta. Ezután gyanakodva a vitézekre pillantott.
– Nincs nálatok a Hiper-X sugárfegyver, ugye?
– Sajnos nincs, te nyomorult sárkányivadék! – átkozódott magában Borbon, amiért olyan elővigyázatlanok voltak, hogy az üvegrakétán hagyták az említett csudafegyvert, de ezt nem akarta elárulni behemót ellenségüknek. Ehelyett inkább ráförmedt a sárkányzsiráfra.