– Ne törődj a padlóval! – legyintett Misó lovag. – Mit éreztél pontosan?
– Á, nem érdekes! Lehet, hogy az allergiám megzavart. Csak egy kis időre csapott meg az érzés, és azonnal tovább is állt – szabadkozott a sárkányzsiráf szégyenkezve.
– Mégis, mit éreztél?
– Jól van! Ha tudni akarod, gonosz varázsló romlott bűverejét éreztem egy pillanatra, ami elég nevetséges, mert itt nincsen gonosz varászló. Ugyi?
A három vitéz elsápadt, és egymásra nézve felkiáltott.
– Feketeszív!
A sárkányzsiráf ezt hallva olyan picire húzta össze magát, amilyen picire csak tudta. Mondjuk az ő méretével ez eleve lehetetlen vállalkozásnak tűnt, de mindegy, azért megpróbálta, miközben elhaló hangon felnyüszített.
– Feketeszív? Itt? Jóságos sárkány anyám, nem akarok megint bűbájrabságba kerülni!
Nyunyó hercegnő csodálkozva nézett a többiekre.
– Feketeszív? Az meg kicsoda?
– Egy gonosz varázsló, aki meg akarja szerezni a bűvös távirányítót – nézett Misó a hercegnőre.
– Minek az neki?
– El akarja vinni a gazdájának, egy ocsmány szörnyetegnek. Ne vedd magadra, sárkányzsiráf komám!
– Nem veszem...
– Aki el akarja pusztítani a világot!