– Mit kellett csinálnod?
– Kincstárat fosztogatni, búzamezőt felégetni, királylányt elrabolni és hasonlók. Szerencsémre a Barnaszakállú Varázsló kijátszotta a másik éberségét, és egy éjszaka levette rólam a szolgasorba kényszerítő rontást, ami miatt engedelmeskednem kellett a gazdámnak. Azóta hálás vagyok neki, és mondhatom, jó barátok vagyunk.
– Hogy hívták a gonosz varázslót?
– Feketeszívnek.
Borbon és Rongyi összenéztek.
– Így már minden érthető. Miatta volt rossz híred, miatta rettegtek tőled még a távoli királyságokban is.
– Lehet – rántotta meg a vállát a zöld óriás, majd hirtelen felderült a képe. – Nyunyó hercegnő!
A szépséges hercegnő Misó lovag oldalán lépett be a trónterembe, és a sárkányzsiráfot megpillantva nagyot sikoltott, miközben Misó lovag széles fémválla mögé bújt.
– Jóságos plüssmackó, ez még nem ment el? Miatta bújtunk el a pincében, várva, hogy megunja a dolgot, és odébbáll.
A sárkányzsiráf elengedte a hercegnő szavait a füle mellett, ami nem volt olyan egyszerű, mert elég nagy füle volt, majd illedelmesen meghajolt, és a megrettent felségre nézett.
– Üdvözletem, nagyrabecsült Nyunyó hercegnő! Úgy látom, a szépségedről szóló hírek nem túloztak.