A hercegnő elfehéredett arcába azonnal visszafutott némi szín, ahogy elpirult.
– Óóó, igazán? Ami azt illeti a rólad szóló hírek sem túloztak... izé... te is olyan vagy, mint amilyennek mesélik.
– Olyan rettenetes?
– Khmm... Nem. Inkább olyan... nagy. Mi járatban vagy minálunk?
– Nem volt szándékomban téged és várnépedet megrémíteni, szépséges hercegnő, de úgy hallottam, hogy a bűvös távirányító teljesen meggyógyított.
– Úgy van. És? – nézett gyanakodva a hercegnő a fölé tornyosuló szörnyetegre.
– Szeretném visszakérni.
– Vagy úgy!... És miért?
– Mert mióta a te dilinyós... akarom mondani, nemes lovagjaid elrabolták... izé... kölcsönvették ama becses eszközt, nem aludtam egy igazán jót, mert... mert... mert...
A sárkányzsiráf elakadt, majd óriásira tátotta a száját. Nyunyó hercegnő felsikoltott, de a fenevad nem akart senkit sem bántani. Csupán csak tüsszentett egy akkorát, hogy a trónterem egyik ablaka csörömpölve betört.