A vitézek és a sárkányzsiráf hümmögve nézték egymást egy ideig, miközben az elhangzottakon rágódtak. Miután megvillogtatta a szemét, Misó odahajolt a társaihoz.
– Szerintem hinnünk kellene neki – súgta a robotvitéz.
– Lehet – bólintott Rongyi lovag, bár nem túl sok meggyőződéssel a hangjában.
Borbon azonban tovább akadékoskodott
– Jó, jó, de Nyunyó hercegnő és várnépe nincsen sehol. Ha nem ő, akkor ki tüntette el őket? – ráncolta a homlokát a mackóvitéz, és továbbra is gyanakodva figyelte az ellenfelüket.
Misó újra megvillogtatta a szemeit, majd felkiáltott.
– Van egy ötletem. Várjatok itt! – mondta, majd elrobogott.
– Könnyű azt mondani! – morogta Rongyi, és kicsit távolabb húzódott a hangosan szipogó szörnyetegtől, akivel hármasban maradtak a trónteremben. A sűrűsödő, zavart csöndet végül Borbon törte meg.
– Honnan ismered a Barnaszakállú Varázslót?
– Ő volt az, aki kiszabadított egykori gazdám, egy gonosz varázsló fogságából, aki bűbájjal mindenféle gaztettek elkövetésére kényszerített.