Terka meghökkenve néz körül.
– Hová kerültünk, Nyunyó?
– Szerintem Disznópiába. Ez Röfögöröngy egy külső, önálló része.
– Hááát, elég lehangoló...
– Pedig amikor legutóbb erre jártam, nekem nagyon tetszett. Az utakat zöldellő rétek és kukoricaföldek szegélyezték, ahol malacok dolgoztak serényen, miközben mindenfelől vidám röfögés hallatszott.
– Most csak elszáradt növényeket látok, bármerre nézek.
– És a dolgos malacok is eltűntek.
Terka váratlanul felkapja a fejét, mert a távolból motorzúgást hoz feléjük a szél.
– Egy autó közeledik, Nyunyó!
– Szuper! Stoppoljunk, úgy legalább megtudjuk, hogy mi történt!