A farkas odasétál az asztalon ücsörgő malackához, és vigyorogva barackot nyom a fejére.
– Ostoba malaca! Attól, hogy nem tudom elfújni a rozoga kalyibádat, attól még az ajtón be tudok jönni!
Rekedt hangon felröhög, majd a tűzhelyhez lép. Egy ideig elégedetten figyeli az üstben zubogó vizet, majd vidáman vakkant egyet.
– Úgy látom, ez már elég forró. Itt az ideje, hogy beledobjuk őkelmét.
Bár Terkáék kezdenek kétségbe esni, a malackán nem látszik, hogy pánikolna. Vajon ki fog neki segíteni?