Nyunyó, még mindig kuncogva, a malackához sétál, és hanyagul megpöcköli annak turcsi orrát. A malac idegesen felhorkan, de a betömött szája miatt csupán villámló szemekkel tud tiltakozni.
– Sovány kis jószág ez, barátom. Jobbnak láttuk megszabadulni tőled, hogy mi magunk faljuk fel. De úgy látszik, hogy az erdő legokosabb farkasába botlottunk, akinek nem tudunk túljárni az eszén. Mi lenne, ha megosztoznánk?
A farkas láthatóan megenyhül, mert hízelegnek neki Nyunyó szavai.
– Hát, ha már így alakult, nem bánom.