Szupernyunyó az utolsó pillanatban rángatta el Porcelinát és Zsirit a sárkánytűz útjából.
– Megőrültetek? Miért nem menekültök?
– Mert ez a mienk! Mi találtuk! – lihegte Porcelina, bár kisebb meggyőződéssel, mint az előbb.
– Majd megmondom én, hogy mi a tiétek! – mérgelődött Szupernyunyó, de közben nem vette észre, hogy a sárkány két óriási lépéssel a háta mögött termett.
– Vigyázz, Szupernyunyó! – kiáltotta Zsiri, de már nem volt idő a menekülésre.
A sárkány mögül gonosz nevetés hallatszott, majd a gépszörny kinyitotta a száját egy újabb, mindent felemésztő tűzcsóvához. Szupernyunyó, Porcelina és Zsiri csak annyit tudott csinálni, hogy összeszorította a szemét, és várta az elkerülhetetlent.