Ami egyelőre elkerülte őket.
Dühös ordítás hallatszott, majd egy füstös képű alak rohant elő a gépsárkány mögül.
– Tökfej ezredes! – kiáltott fel a döbbent Szupernyunyó és két társa egyszerre.
– Tudtam, hogy túl olcsó volt ahhoz, hogy működjön! – ordította mérgesen az ezredes, ügyet sem véve a többiekről, miközben a földhöz vágta a kezében tartott távirányítót, ami ripityára tört.
Szupernyunyó tért magához leghamarabb, és diadalmasan felkiáltott.
– Most megvagy, Tökfej!
De az ezredes nem látszott ijedtnek, sőt, inkább fölényesen vigyorgott.
– Biztos vagy ebben, Szupernyunyó? – kiáltotta, majd elkapta az orra előtt himbálózó kötél végét, és a rajta lévő karabinert gyorsan az övébe akasztotta.
Szinte azonnal a levegőbe emelkedett, s miközben a narancssárga helikopter zúgása betöltötte a Süsü-barlang előtti teret, az ezredes vigyorogva, csúfondárosan integetve távolodott a kötél végén lógva. Szupernyunyó tehetetlenül bámulta a földről.
– Fura! Elfelejtette megfenyegetni Babavölgyet... – ráncolta a homlokát, amikor váratlanul megcsörrent a mobilja.