Marci és Rongyi tanácstalanul hümmög, mire a professzor felpattan, és az egyik szekrényből kivesz egy ventilátort.
– Várjatok, megfordítjuk az előző kísérletet. Marci fogd meg a papírlap felső szélét, és tartsd a ventilátor elé.
A plüsscsacsi bekapcsolja a szerkezetet, mire a papírlap lengedezni kezd Marci kezében, aki nemsokára felkiált.
– Hát persze! A levegő mozgatja a papírlapot, mint ahogy az akadályozta a leesésben is.
Rongyi megrázza a fejét.
– De Marci! A levegő az semmi! Nem lehet megenni, nem lehet meginni, nem lehet...
Nem tudja folytatni, mert Pirinyó professzor megragadja, és a ventilátor által keltett légáramba taszigálja Rongyit, aki erre jólesően felsóhajt.
– Ahhh, de kellemes!
– Mi kellemes? A semmi?
– Dehogy! A levegő... Jaaaaa, már értem!
– A levegő nem semmi, Rongyi, hanem egy anyag.
– Amit nem lehet látni?
– Igen. Egy gáznemű, mindent körülvevő láthatatlan anyag.