Rongyi nem lacafacázik, már kezdi is pötyögni.
– Ez könnyű, sárga!
– Várj, Rongyi!
– Mire? Csak nem azt akarod mondani, hogy a nap fehér? Akkor miért nem rögtön piros?
– Biztos láttad már a lemenő napot, Rongyi. Az például vörös.
– Tényleg, ez eszembe sem jutott. De máskor sárga!
– Lehet. De nekem mindig gyanús, ha a professzor ilyen egyszerűt kérdez. Lehet, hogy ez is egy beugratós kérdés.
– Jól van, Marci, akkor beírom, hogy fehér.
A laboratórium ajtaja félrecsúszik, és mögötte a tudós csacsi mosolyog, miközben a kezében tartott lila bögréből halvány gőzcsíkok szállnak felfelé.
– Jól tudjátok, a nap tényleg fehér.
Marci szégyenlősen megszólal.
– Igazából nem tudjuk, professzor, csak találgattunk.
– Nem baj! Sikerült eltalálgatnotok.
– Szuper! Akkor viszont nem értjük, hogy miért látjuk mégis sárgának?
– Gyertek be, és derítsük ki együtt!