A plüsscsacsi bekíséri vendégeit a laborba, leülteti őket egy kényelmes kanapéra, majd nekik szegezi a kérdést.
– Találjátok ki, hogy hány szín van a nap fényében!
Rongyi csodálkozva vágja rá.
– Most mondta, professzor! Egy szín, a sárga... akarom mondani, a fehér.
– Téves!
– Ne már, professzor! Milyen szín lenne még benne? A hupilila?
– Pontosan!
Rongyi meghökken.
– Most csak viccel, ugye?
– Nem szoktam viccelni.
– Hmm, ez igaz. Tehát a napfényben van hupilila. És még?
– Kék, piros, sárga, zöld, türkizkék, vörös, narancs, tengerzöld, áfonyalila, cseresznyepiros...
Rongyi felemeli kezét.
– Jól van! Jól van!... Megadom magam! Mégis, hány szín van benne?
– Mind!
– Mind? Ezt hogy érti?
– A napfényben a világ összes színe benne van.
Erre már Marci is elbizonytalanodik.
– Micsoda? Akkor miért látszik sárgának... akarom mondani, fehérnek? Vagy mégis sárgának? Jaj, kicsit összezavarodtam!
– Azért, mert ha az összes különböző színű fényt összekevered, akkor fehér lesz az eredmény.
– Biztos?
– Biztos.
– Ezek szerint, ha a 24 színű festékeskészletem minden színét összekutyulom, fehéret kapok?
– Nem, Marci. Kipróbálhatod, de nem lesz fehér.
– Miért nem?
– Mert ez csak a fénnyel működik. Festék, filctoll vagy akár zsírkréta esetében nem.
– Kár...