Rongyi fejét rázva méltatlankodik.
– Mindig elcsodálkozom, hogy a professzor néha milyen bugyuta kérdéseket tud feltenni.
– Miért? Ez szerinted az?
– Naná! A nap sárga! És ezt te is jól tudod, mert minden rajzodon, amit az óvodából hazahoztál, sárgára színezted a napocskát. Így volt, vagy nem így volt?
– Így volt.
– Na, akkor ne is húzzuk tovább az időt. Beírom, hogy sárga. Így, ni!
A laboratórium ajtaja halk zörgéssel félrecsúszik, és mögötte az idős plüsscsacsi ácsorog, kezében egy lila, gőzölgő bögrével.
– Sajnos nem találtátok el, gyerekek! A nap színe fehér.
– Biztos?
– Biztos. Ha sárga lenne, akkor a havas táj nem fehér, hanem sárga lenne.
– Ne már, professzor? A hó fehér!
– Nem, Rongyi! Illetve az, de mégsem.
– Jóságos plüssmackó! Döntse már el, professzor!
– A hó olyan színű, mint a nap.
– Aha... De miért?
– Gyertek be, és kiderítjük!