Marci tétován megszólal.
– Csak tippelünk, professzor, hogy visszaveri, de nem igazán értjük. Elmagyarázná kicsit részletesebben?
A plüsscsacsi bólint, és a magasba emeli a bögréjét. Rongyi meghökken.
– Tósztot akar mondani, professzor, vagy mi?
– Nem, Rongyi. Látjátok a bögrémet?
– Persze.
– Azt is tudjátok, hogy miért látjátok?
– Mert van két szemünk?
– Az még kevés lenne hozzá.
– Kevés? Gondolja, hogy négy szemmel jobban látnám, professzor? Bár, most hogy belegondolok, elég menő lenne. Rongyi, a négyszemű. Hogy hangzik?
A tudós csacsi nem szól semmit, hanem a kísérletező asztalára teszi a bögréjét, és odasétál a villanykapcsolóhoz. A szoba hirtelen sötétbe borul.
– Na, most látjátok?
Rongyi hümmög.
– Okés, professzor, értjük a célzást. Fény is kell hozzá, hogy lássuk a bögréjét. De most már kapcsolja vissza, mert a frász jön rám.
Halk kattanás hallatszik, és a laborban újra világos lesz.
– Ahhoz, hogy a dolgokat lássuk, fénynek kell érkeznie róla a szemünkbe. A tágyaknak viszont van egy furcsa tulajdonságuk.
– Tényleg? Micsoda?
– A rájuk vetülő napfényből, ami tudjuk, hogy milliónyi szín keveréke, néhány színt visszavernek, másokat pedig nem. Ha a bögre a lila fényt visszaveri, akkor róla a lila fény érkezik a szemünkbe.
Marci és Rongyi összenéznek, majd együtt kiáltanak fel.
– És ettől lilának látjuk.Forrás: ChatGPT