A fehér sörényű csacsitudós újra a kezébe kapja a bögréjét, és visszasétál a kanapéhoz.
– Annyit azért tegyünk hozzá, hogy van még egy feltétele annak, hogy a bögrét lilának lássuk.
Rongyi lebiggyeszti a száját.
– Csodálkoztam volna, ha ennyivel megússzuk, professzor. Bökje ki, mi kell még hozzá?
– A bögrének az összes többi színt viszont el kell nyelnie.
– Miért?
– Mert ha nem nyelné el, akkor..
Marci izgatottan felugrik a kanapéról.
– Fehér lenne!
Pirinyó professzor elismerően hunyorít egyet.
– Pontosan!
Rongyi összezavarodva néz a másik kettőre.
– Na, ennyi vót! Az agyamban kerregő kis fogaskerekek most dobták le a láncot! Ezt a fehér bögre dolgot nem értem!
– Nyugi, elmagyarázom! A fehér tárgyak, mint például a hó vagy a papírlap a nap fényét változtatás nélkül verik vissza. Mivel a napfény fehér, ezért ezeket a dolgokat is fehérnek látjuk.
– És mi a helyzet a fekete tárgyakkal?
– Azok, a hóval ellentétben, minden színt elnyelnek, ezért nem érkezik róluk fény a szemünkbe, vagy legalábbis nagyon kevés, ezért feketének látjuk őket.