Az idős plüsscsacsi megigazítja sötétzöld nyakkendőjét, és kortyol egyet a lila bögréjéből. Rongyi kíváncsian szimatol a gőzölgő edény felé.
– Mit iszik, professzor?
– Pitypangteát. Főzzek nektek is?
– Brrrr... Még csak az kéne! Egyébként jól látom, hogy egy unikornis van a bögréjén?
– Nem, ez egy iákornis.
– Iákornis? Az meg miféle szerzet?
– Egyszarvú csacsi. Mesék gyakori szereplője nálunk.
– Aha... Érdekes, ilyenről még nem hallottam.
– Ahogy én sem unikornisról... Visszatérve a témánkhoz, azt tudjátok, hogy miért van a tárgyaknak színe?
Rongyi megrántja a vállát.
– Mert lefestették őket.
– Ez igaz, de miért látod a bögrémet lilának?
– Mert lila festékkel mázolták be, professzor. Azt hittem, ez egyértelmű.
– És miért lila a lila színű festék?
Rongyi kapásból akar válaszolni, de miután rájön, hogy nem tudja a megoldást, csak zavartan hümmög. Szerencsére Marcinak van egy ötlete.
– Megvan, professzor! Az előbb mondta, hogy a nap fényében benne van az összes szín! Ezek szerint a bögre lilája is ott van.
A tudós csacsi elégedetten bólint, de Rongyi tanácstalanul vakargatja a fejét.
– Aha... És ez mit jelent?
– Azt, hogy a színek a fényből jönnek!
Pirinyó professzor elmosolyodik.
– Nagyon jó, Marci! Gondoljatok bele, éjjel nem láttok színeket. Vajon miért?
– Mert nincs fény!
– Így van! Nappal viszont látjuk, hogy a bögrém lila, de ehhez a fényen kívül kell még egy dolog.
– Micsoda, professzor?
– Az, hogy a bögre csináljon valamit a napfény lila részével. Itt van két lehetőség, válasszatok!