Nyunyó újra leheveredik a fa alá, de te túl nyugtalan vagy, hogy kövesd a példáját. Ezért inkább fel-alá járkálsz, és lesed, hogy jön-e Hófehérke. De bármennyire is nyújtogatod a nyakad, a látóhatár egyelőre csöndes.
– Nyunyó, hogy tudsz ilyen nyugodt lenni? Kergenyuszi rabságban, mi meg itt rostokolunk, ahelyett hogy segítenénk neki.
– Terka, azzal semmi sem lesz jobb, ha idegeskedsz. Amit tudtunk, megtettünk. Most várnunk kell türelmesen, mert a rajtunk kívülálló dolgokat nem tudjuk siettetni. Én sem örülök neki, de ez van.
Azzal újabb fűszálat tép le, és kényelmesen rágcsálni kezdi, mint valami kis lila hajú kecske. Megint a látóhatárt kémleled, közben azon gondolkodsz, hogy hogyan tudhatnád meg hamarabb, hogy jön-e Hófehérke, vagy sem.