– Nyunyó, megint felmászok arra a fára.
– Újra kiáltozni van kedved? Az előbb nem segített.
– Nem, csak onnan messzebbre ellátok.
– Hm, jó ötlet! Menj csak! – mondja a kis rongybabád, és újabb fűszálat dug a szájába.
Odasétálsz a már ismerős fához, a hupifához, mint kiderült, és lassan mászni kezdesz. Mivel az előbb valamennyire kiismerted, most kicsit könnyebben megy a feljutás, sőt, egy pár emelettel magasabbra tudsz kapaszkodni. Szívdobogva nézel körbe a tájon, és rögtön megpillantasz valamit a távolban. Egy porfelhő!
Kicsit ugyan meresztened kell a szemed, de nemsokára felismered a vágtázó fehér unikornist, így vidáman csusszansz le a fáról, és rohansz vissza Nyunyóhoz.
– Jön!... Jön Hófehérke!