Nyunyó ráteszi a kezét a karodra.
– Tudom, hogy nagyon nehéz, Terka, de most mennünk kell. Aranyszíven most nem tudunk segíteni. Talán majd máskor.
Nehéz szívvel ugyan, de igazat adsz a barátaidnak. Megfordultok, és Pöttömke útmutatását követve rohanni kezdtek a kijárat felé. Félúton lehettek, amikor a kis tündérlány felsikolt, és rémülten hátrálni kezd a levegőben. Előttetek, az üvegkanyarban egy csőszgörény morog rátok hangtalanul.
Olyan hirtelen fékezel le, hogy a lendülettől előre esel, így a fejed alig pár centire áll meg a csőszgörény vicsorgó pofája előtt. Rettegve felnézel, és ekkor rájössz, hogy a bestia az üvegfal túlsó oldaláról acsarkodik rátok.
– Tovább, srácok! Egy másik járatban van, ami a miénk mellett fut. Gyerünk, van még egy kis előnyünk, amíg átkeveredik a miénkbe! – kiáltod, és máris talpra pattansz.