Rohantok, ahogy bírtok, de közben aggódva figyelitek, hogy a csőszgörények tartják veletek a lépést. Amikor a másik tárna, amiben mellettetek loholnak, elkanyarodik, egy időre eltűnnek, majd ki tudja honnan, újra ott lihegnek a nyomotokban, egy másik párhuzamos alagútban.
– Ott a kijárat! – sipítja Pöttömke, és turbó sebességre kapcsolva apró szárnyacskáit hamarosan kiröppen a szabadba. Nyunyó villámgyorsan követi, majd Kergenyuszi jönne, akiben balszerencsétekre feltámad a lovagias szellem.
– Csak utánad, Terka! – kiáltja, és látod, hogy készül félrehúzódni.
– Még mit nem! – ordítod bosszankodva, és azzal a lendülettel kitaszítod a résen a megszeppent tapsifülest.
Szerencsére a csőszgörények éppen kicsit lemaradnak, így van időd a ruhád ujját a kezedre húzni, hogy az üvegcserepek ne vágjanak meg. Utoljára hátrapillantasz, és látod, hogy a legfürgébb csőszgörény futás közben ugrásra készen összehúzza magát, majd bepréseled magad a résbe.