– Az ördög! – kiáltjátok mindhárman, és a rémülettől moccanni sem tudtok.
Az ördög, úgy látszik, erősen meglepődik azon, hogy ilyen hamar lelepleződött, mert nem támad rátok. Ehelyett elhaló hangon nyöszörögni kezd.
– Ti vagytok azok?... Terka?... Nyunyó?
A kis rongybabád erre felvisít.
– Jóságos plüssmackó, az ördög tudja a nevünket! Akkor már tuti biztos, hogy értünk jött! Meneküljünk!
De neked ismerős az ördög hangja, ezért menekülés helyett inkább rárivallsz a szörnyetegre.
– Honnan tudod a nevünket? Ki vagy te?
Az ördög erre szipog kettőt, és úgy válaszol.
– Én vagyok az,... Kergenyuszi.