Villámgyorsan összehúzódtok egyetlen reszkető kis kupacba, és onnan pislogtok az alagút sötétjébe
– Ez mi volt? – mondod fogvacogva.
– Az ördög! – suttogja Pöttömke.
– A csőszgörények! – nyöszörgi Nyunyó.
Egyik lehetőség sem lelkesít túlzottan, de muszáj a végére járnod a dolognak, mert időtök az momentán nincs sok. Lassan közelebb araszoltok, de az alagútban újra csönd honol.
– Elment? – reménykedik Pöttömke.
– Lehet, hogy ott sem volt? – győzködi magát Nyunyó.
– Biztosan letört egy darab az üvegfalról, és az csörrent meg, amikor leesett – mondod a mindent tudók fölényével, miközben felemelsz a földről egy üvegcserepet, és elhajítod. Az üvegdarab repül pár métert, majd csörömpölve a földre hullik.
– Rrrrrrrrrrrrrr... – hallatszik ekkor, mintegy válaszul a csörrenésre, és az egyik mellékjáratból egy szörnyeteg ugrik elétek. Pöttömke és Nyunyó felsikolt, te pedig hiába mereszted a szemed, az erősödő félhomályban nem látod pontosan, hogy ki az. Az ördög? Vagy a csőszgörények?