– Érdekes, hogy még mindig világos van – mondod fél órányi menetelés után, mert azt várnád, hogy a hegy alatt lassan teljesen sötét lesz.
– Az üvegtáblák még az Üveghegy legmélyébe is bejuttatnak egy kis fényt – csicsergi Pöttömke. – Állítólag.
– Állítólag?
– Még senki sem jutott olyan messzire. A csőszgörények mindenkit kiűznek már jóval azelőtt.
– Kiűznek? – hördülsz fel. – A minimatróna barátaink azt mondták, hogy azok a szörnyetegek az életükre törtek!
– Ki van zárva! A csőszgörények nem erőszakos lények, csak az alagutakat védik.
– Kivéve, ha Aranyszív barátja mást parancsol nekik – mondod elgondolkozva. – Amúgy, nem mintha hiányoznának, hol lehetnek azok a bestiák? Már jócskán a hegy alatt járunk, találkoznunk kellett volna velük.
Nyunyó megborzong.
– Ne fesd az ördögöt a falra, Terka, mert megjelenik.
– Az ördög?
– Dehogy! A csőszgörények!
Ekkor az alagútban valami megcsörren előttetek.