– Láttam egy kesztyűfát, miközben idesétáltunk.
– Kesztyűfát? Olyan nincs is!
– Fogadjunk?
– Inkább ne. Csak mutasd meg!
Visszabaktattok egy kicsit az ösvényen, és te is egyből tudod, hogy melyik fára gondolt Nyunyó, mert annyira különleges. Úgy néz ki, mintha egy kéz nőtt volna ki a földből, aminek az ujjai hegyén vékony ágak sarjadtak, tele a juharfáéhoz hasonló, de annál sokkal vastagabb levéllel. Forrás: Microsoft Designer AINyunyó óvatosan felkapaszkodik a fatenyérbe, onnan az egyik ujj végéhez, ahol letép négy levelet, és fürgén, mint egy kis majom, visszamászik hozzád. Ezután a szárától indulva óvatosan széthúzza az egyik levelet, és diadalmasan bedugja a kezét az így keletkezett résbe. Kész a kesztyű!
– Milyen puha! – mondod elismerően, miután te is készítettél magadnak egy párat, és hozzásimítod az arcodhoz.
Ezután visszasiettek Pöttömkéhez, hogy a vezetésével és némi küszködéssel, de szerencsére vágott sebek nélkül bejussatok az Üveghegy alatti alagutak egyikébe.