Előző rész: Mentsük meg Kergenyuszit! 2.rész

Ez a mese olvasható saját szereplőkkel is! Hogyan?

15 perc, 95 olvasás
ElágazóSzerepcsere

– Srácok, ezt még a híres Északi szél sem tudta volna megcsinálni! – kiáltod elismerően, amikor végre megérkeztek az Üveghegyhez, és újra szilárd talaj van a talpad alatt.
A szélgyerekek, ezt hallva, a büszkeségtől dagadó kebellel suhannak pár kört az égen, miközben vigyorogva pacsiznak le egymással. Utána még odaintenek nektek, majd vidáman tovaröppennek, hogy újabb utazót keressenek, akit megtréfálhatnak.
Hófehérke, aki nagyon elfáradt a hosszú repüléstől, leheveredik egy fa tövében.
– Én megvárlak itt titeket, srácok, ha nem baj – mondja unikornis barátotok, és kimerülve a földre hajtja a fejét.
– Semmi gond, amúgy sem férnél el az Üveghegy alatti járatokban – mondod neki, miután még egyszer megköszönöd a segítségét. – Most már csak azt kellene kiderítenünk, hogy hol van a bejárata azoknak az alagutaknak.
– Én tudom – mondja Hófehérke vékony hangon.
Várakozóan ránéztek, de az unikornis nem folytatja. Ezért noszogatni kezded.
– Igen?
– Mit igen?
– Azt mondtad, hogy tudod, hogy van az alagutak bejárata.
– Én ugyan nem. Azt hittem, hogy Nyunyó szólt.
De Nyunyó csak a fejét rázza.
– Én ki sem nyitottam a számat!
Tanácstalanul körbenézel.
– Akkor ki szólt?
– Hát én! – jön újra az unikornis felől.