Pár percig nem történt semmi, majd a kör felől motoszkálás hallatszott, és lassan, szinte vonakodva egy különös lény mászott ki belőle. A jövevény úgy nézett ki, mint egy hosszúkás, fekete sündisznó, vékony, ide-oda csapkodó farokkal, és vörösen izzó szemekkel. Óvatosan körbeszimatolt, majd miután látta, hogy tiszta a terep, vinnyogott egyet. Erre még három ugyanolyan szerzet osont ki az átjáróból, amik a vezérükkel együtt odasurrantak Kergenyuszi mellé. Mintha vezényszóra tennék, felemelték az ájult csokiszobrászt, egyszerre megindultak, és pár pillanat múlva már el is tűntek a fekete jelenségben magatehetetlen terhükkel együtt. A portál még egy darabig hunyorogva pulzált a műhely sarkában, majd egy hirtelen villanással eltűnt.
A helységben újra csend lett. A polcokon szétfolyt csokitócsákból lassan csöpögött az édes szoboralapanyag a padlóra, miközben a felborult vagy félig elolvadt csokiszobrok csodálkozva bámultak egymásra, valamint Kergenyuszi elárvult szerszámaira.