Ez a mese olvasható saját szereplőkkel is! Hogyan?

Kattints a hanglinkekre, és adj hangokat a mesédhez!
Megértettem, ne mutasd többet

Az illusztrációk NEM ezekhez a mesékhez készültek, így nem kapcso­lódnak hozzájuk.
Megértettem, ne mutasd többet

15 perc, 98 olvasás

Kergenyuszi¹ finoman koppintott kettőt a kalapácsával, mire az apró véső vékony, csigavonalba tekeredő forgácsot hasított le a készülő csokiszobor oldaláról. Kergenyuszi összehúzott szemmel vizsgálgatta az eredményt, majd elégedetten bólintott.
– Így már jobb! – hümmögött, majd megint felemelte a kalapácsot, mert újabb igazítanivalót vett észre, amikor a csokiszobor megremegett.
Sőt, nem csak a szobor, hanem az egész műhely rázkódni kezdett. Kergenyuszi meghökkenve nézett körbe, majd gyorsan felugrott, hogy a polcokról lepottyanni készülő szobrocskákat kapkodva biztonságba helyezze. Azonban erre már nem maradt ideje, mert a műhely sarkában apró fekete kör jelent meg, ami lassan nőni kezdett, miközben elolvasztott minden útjába eső szobrocskát. Kergenyuszi kétségbeesetten nézte a pusztítást, de nem tudott mit tenni. Amikor végre a jelenség megállapodott, és nem nőtt tovább, a tapsifüles óvatosan közelebb lopódzott.
– Te meg mi a csuda vagy? – állt csípőre tett kézzel az éjfekete, halkan zümmögő dolog elé, és éppen újabb méltatlankodásra nyitotta volna a száját, amikor a körből sistergő villám csapott bele Kergenyusziba, aki ájultan esett össze.

¹ Kis álomkalandozók: A nyúl bűvöletében / 3. mese