– A csudába! – csapott mérgesen a levegőbe Porcelina (megint), miközben a fehér teherautó elszáguldott mellettük, és kihajtott a cukorkagyár kapuján. – Meglógott a zsivány!
– Pedig majdnem elkaptuk! – bosszankodott Szupernyunyó.
– Mi lenne, ha üldöznénk? – csillant fel Barbi baba szeme.
– Mégis mivel?
– A Lilaverdával, mi mással? Egy fürge sportkocsival nem lehet gond utolérni ezt a böszme monstrumot.
– Remek ötlet! – helyeselt Zsiri.
– Nem veszélyes az? – sápadt el Citrom.
– De az, így nem is fogjuk! – oltotta el Barbiék hevülő lelkesedését Szupernyunyó.
A babák, mit tudtak tenni, szomorú tekintettel figyelték az egyre távolodó teherautót, majd éppen indultak volna vissza a kapuhoz, amikor Szupernyunyó szeme megakadt egyik utasa furcsán rángatózó arcán.
– Mi van, Barbi, a szemedbe ment valami?
A vékony baba megköszörülte a torkát.
– Khm... khm... Nem akarom, hogy úgy tűnjön, forszírozom a dolgot, de mi lenne, ha legalább a repülést gyakorolnád egy kicsit? Tudod, hogy ne legyen hiábavaló az utunk, ha már Tökfej ezredest elmulasztottuk... – mondta a karcsú baba, miközben hatalmas szemeivel először a lila hajú szuperbabára, majd közvetlenül utána jelentőségteljesen a cukorkagyár kéményére pillantott.
Szupernyunyó egy pillanatig némán tátogott, majd az arca elvörösödött, és Barbi babát csak az mentette meg attól, hogy valami nagyon-nagyon goromba dolgot vágjanak a fejéhez, hogy a Lilaverda motorja, mással nehezen összetéveszthető hangján, váratlanul felbőgött.