A kapu melletti bozótosban várakozó kocsi hirtelen csikorgó kerekekkel kifarolt az útra, és a távolodó kamion nyomába eredt. Mivel sokkal gyorsabb volt nála, pillanatok alatt utolérte a nehézkes járművet, megelőzte, és bevágott elé.
Tökfej ezredes, aki a vezetőfülkében már a győzelmét ünnepelte, nem számított ilyen támadásra, és valószínűleg ijedtében úgy elrántotta a kormányt, hogy a teherautó belehajtott az út menti árokba, és ott az oldalára fordult.
Szupernyunyóék, látva a fejleményeket, nyomban futni kezdtek a helyszín felé, de sajnos túl messze voltak, hogy elfoghassák a tettest. Az ezredes nagy nehezen kikecmergett a teherkocsi vezetőfülkéjéből annak oldalára, és onnan integetett a közeledő narancssárga helikopternek, ami szokás szerint egy drótkötelet eresztett le érte. Tökfej fogcsikorgatva vetett még egy utolsó pillantást a meghiúsult rablása maradványaira, majd átkozódva az övére akasztott a karabinert. A pilóta azonnal a magasba rántotta visító járművét, ami maga után vonszolta a levegőben pörgő Tökfej ezredest.
– Baba... akkor is... títom! – hallatszott a narancssárga víziló szokásos fogadalma, bár a pörgés miatt egy kicsit hiányosabban, mint azt a többiek megszokták.