Miután biztonságos távolságra kerültek, Szupernyunyó megragadta Porcelina karját.
– Várj, valami nem tetszik itt nekem!
– Nekem sem, Szupernyunyó! Tudod mibe kerül újraépíteni a cukorkagyárat, ha ez az őrült...
– Ne aggódj, nem fogja.
Porcelina meghökkent.
– Miből gondolod?
– Abból, hogy akkor már megtette volna. Szerintem csak időt akar nyerni.
– De mihez?
– Ez itt a kérdés! Van valami értékes a gyárban?
– Nem is tudom... Péntek van, ma szállítják el az elkészült cukorkákat.
– Szerintem azzal Tökfej nem foglalkozik. Valami más?
Porcelina elsápadt (legalábbis a szemén ez látszott, de csillogó porcelán arca fehérebb, érthető okokból, már nem tudott lenni), majd hebegni kezdett.
– Magasságos plüssmackó! Ma jönnek a Csokilabirintusból a megrendelt marcipánfestményekért.
– És az értékes?
– Hogy a babazokniba ne lenne az! A fél gyár ezen dolgozik már két hete! És mivel a képek egyediek, az értékük idővel csak nőni fog. A gyűjtők már most is szép pénzt fizetnének értük.