– Akkor az kell neki! Hol vannak a festmények?
– A hátsó bejáratnál lévő raktárban, arra várva, hogy értük jöjjön a csokilabirintusból a kamion.
– Akkor gyerünk!
– Hová?
– A Lilaverdához. Meglepjük a gazfickót.
A két baba odarohant az oldalt ácsorgó lila kocsihoz, és sietve bevágódtak az első két ülésre, de meglepetésükre Barbi, Zsiri és Citrom is követték őket. A szuperbaba ellentmondást nem tűrő hangon kiáltott rá a hátul fészkelődő utasaira.
– Kifelé! Ez veszélyes lehet!
Barbi baba bájos arcocskája elfintorodott.
– Szerintem itt maradni is ugyanolyan veszélyes.
– Ja, különben is együtt jöttünk, együtt megyünk – rántotta meg a vállát Zsiri.
– Nincs kedvem buszra várni – nézett bizonytalanul Citrom a többiekre.
Szupernyunyó egy pillanatnyi csend után dühösen előre fordult, és elfordította a kulcsot.
– Oké, de mindenki azt csinálja, amit mondok.
– Naná! Mint mindig! – kiáltották egyszerre a kocsi utasai, és ezúttal komolyan is gondolták.
A Lilaverda motorja felbőgött, és kerekével kavicsokat köpködve visszakanyarodott az útra, hogy aztán a cukorkagyár hátsó bejárata felé vegye az irányt.