Porcelina és a többiek újra a kedélyesen vigyorgó ezredes felé fordult, aki váratlanul felnevetett.
– Pedig ha tudnátok...
– Mit? – kiáltott fel Citrom, és ez alkalommal nem törődött Porcelina rosszallásával. – Mit kéne tudnunk?
– Azt, hogy én a helyetekben nem mennék be a cukorkagyárba a következő fél órában.
– Miért nem? – ordította Citrom, aki teljesen beleélte magát a tárgyalói szerepkörbe, és az sem érdekelte, hogy emiatt esetleg újra le kell suvickolnia a Babakörút lámpaoszlopait, ezúttal tényleg fogkefével.
Tökfej ezredes tartott egy szusszanásnyi hatásszünetet, és csak utána szólalt meg.
– Mert különben búúúúúúúm... ha-ha-ha – nevetett fel a narancssárga víziló, és eltűnt a kémény mögött.
Porcelina mérgesen csapott egyet a levegőbe.
– Remélem, Citrom, most már örülsz! Ezt akartad?
– Nee... eem igazán – kezdett ijedtében dadogni a sárga nyuszi, de se Porcelina, se a többiek figyeltek rá, mert mindenki menekülni próbált az épület közeléből.