A narancssárga ruhás Tökfej ezredes ekkor újra megjelent a cukorkagyár tetején, de ezúttal egy hangosbeszélővel a kezében. Megkocogtatta a szerkezet mikrofonját, és a szájához emelte.
– Egy... kettő... egy... kettő... iiiii ...lehet hallani? – szólt bele a hangszóróba.
– Igen! – kiáltott fel Citrom, de rögtön utána meg is bánta, mert Porcelina szinte felnyársalta a szemével.
Az épület tetején sétálgató alak folytatta.
– Most biztos azt mondogatjátok magatoknak, hogy micsoda pitiáner akciót tervezett ez a Tökfej. Egy feliratot kifeszíteni? Ez szinte semmi, pláne, mivel máskor sokkal durvábbakat szokott csinálni. Lefogadom, hogy van, aki azt gondolja, hogy öregszem.
Zsiri meghökkenve bámult a többiekre.
– Hallottátok? Tökfej ezredes ugyanazt ismételte el, amiről az előbb beszéltünk? Lehet, hogy ő is gondolatolvasó, mint Szupernyunyó?
Porcelina csodálkozva nézett Zsirire, majd onnan a szuperbabára.
– Szupernyunyó gondolatolvasó? Mióta?
Azonban mielőtt a kis zöld zsiráf válaszolhatott volna, Szupernyunyó közbevágott.
– Nem vagyok gondolatolvasó, és Tökfej sem az. Csupán találgatott. Figyeljetek inkább!