– Szia, Szupernyunyó! – mosolygott Barbi baba a házigazdára. – Elképesztően menő az autód!
– Köszönöm! – húzta ki magát Szupernyunyó. –  Éppen azt tervezem, hogy megjáratom egy kicsit, nehogy ellustuljon az állásban. Te mi járatban vagy, Barbi?
A karcsú baba erre elpirult, és szégyenlősen lesütötte a szemét.
– Hááát, nem is tudom, hogy mondjam...
– Csak egyszerűen bökd ki!
– Jó! Mikor repülsz legközelebb?
Szupernyunyó meghökkent.
– Miért kérded?
– Mert elvihetnél engem is.
– Micsoda? Nem bírnálak el.
Barbi erre felnevetett.
– Ugyan! Olyan könnyű vagyok, mint egy tollpihe.
– Sajnálom, Barbi, de nem vállalok sétarepülést. Nehéz is lenne, mivel nem tudok repülni.
A vékony, hosszúhajú baba összezavarodva nézett Szupernyunyóra.
– Micsoda? Hiszen saját szememmel láttam, hogy...
– Igaz, igaz, de azóta nem tudtam megismételni.
– Komolyan?... Kár!