Barbi baba csalódottan hümmögött egy ideig, majd újra megszólalt.
– De azért próbáltad?
– Persze, de nem sikerült.
– Hmm... Nekem van egy ötletem! Mi lenne, ha felmásznál a főtéren az óratoronyba, és onnan kiugranál?
– Micsoda???? – kerekedett el Szupernyunyó szeme a megdöbbenéstől, és hirtelen nem tudta eldönteni, hogy most viccelnek, vagy komolyan beszélnek vele.
– Hátha zuhanás közben megjön az ihlet – tett rá egy lapáttal Barbi, aki ezek szerint nem viccelt.
Szupernyunyó felháborodva vágta csípőre a kezét.
– Hogy ripityára zúzzam magam a kockakövön, ha esetleg mégsem jön meg az "ihlet"?... Bölcs tanács, Barbi. Akár Tökfej ezredes is javasolhatta volna.
– Jól van, jól van! Csak úgy mondtam. Egyébként hová mész a Lilaverdával?
– Gondoltam, elhajtok a cukorkagyárig, meg vissza.
– Úúú, az jó! Veled mehetek? Már régen autókáztam.
– Miért ne?
– Köszi! Azt egyébként tudtad, hogy a cukorkagyárnak van egy csuda magas kéménye, ha esetleg mégis gyakorolni akarsz...
– Barbi, velem akarsz jönni?
– Naná!
Szupernyunyó lassan a szája elé emelte a mutatóujját.
– Akkor csssssssssss!

Ez a párbeszéd még háromszor ismétlődik meg a mese során. Ha gondolod, bevonhatod a gyermekedet a mesébe azzal, hogy tőle várod a "csssssss" kimondását.