– Én az óratornyot javasoltam neki! – szólt közbe Barbi baba fontoskodva.
– Minek? – hökkent meg Porcelina.
– Hogy onnan leugorjon, és így próbáljon repülni. Hátha zuhanás közben megjön az ihlet.
– Megőrültél, Barbi, ez egy nagyon buta ötlet!... Még tőled is!
Szupernyunyó felsóhajtott, és hálásan nézett a másikra.
– Köszönöm, Porcelina. Végre valaki...
De a porcelánfejű baba elgondolkozva folytatta.
– Nincs mit. Óvatosnak kell lenned, Szupernyunyó! Még a végén agyonlapítasz nekem egy turistát. Viszont azt tudtad, hogy a cukorkagyárnak van egy irdatlanul magas kéménye, és ott nincsenek turisták?
Barbi vidáman bólogatni kezdett.
– Ugye-ugye? Éééés pont oda megyünk!
– Nocsak! Arról akar leugrálni?
– Még meggondolja...
Szupernyunyó elkeseredetten a Lilaverda kormányába kezdte ütögetni a fejét.
– Ezt nem hiszem el!... Barbi, nem fogok leugrani se a cukorkagyár kéményéről, se az óratorony tetejéről. Életveszélyes!
– Jól van, jól van! Csak úgy mondtam... Ne kapd már fel a vizet minden apróságon!