Porcelina elismerően nézett végig a csillogó Lilaverdán.
– Miért hoztad ki a garázsból ezt a lila gyönyörűséget, Szupernyunyó?
– Megjáratom egy kicsit, hogy be ne rozsdásodjon.
– A cukorkagyárig, meg vissza?
– Úgy terveztem.
– Klassz! Most amúgyis ebédidőm van, beszállhatok?
– Persze.
– És ha már úgyis a cukorkagyár a végállomás, esetleg mégis kipróbálhatnád azt a magas kéményt, nem gondolod?
– Porcelina, velünk akarsz jönni?
– Persze!
Szupernyunyó lassan a szája elé emelte a mutatóujját.
– Akkorcsssssssssss!
A marcona képű baba kicsit meghökkent, majd miután a kocsi elindult, odahajolt Barbi babához.
– Te, ennek meg mi baja?
– Fogalmam sincs. Biztos bal lábbal kelt fel – súgta vissza Barbi, majd előrefordult, hogy a távolban kirajzolódó hegycsúcsokban gyönyörködjön. Sem ő, sem társai nem sejtették, hogy pár kilométerre tőlük, a cukorkagyár egyik folyosóján éppen akkor narancssárga ruhába öltözött alak settenkedik, majd pár pillanattal később éles hangon felüvölt a tűzjelző sziréna.

Olvasd el a folytatást is!
Lilaverda különös kiruccanása 2.rész

Mire emlékszel a meséből? Tesztelt magad! Mesekvíz!

Tetszett? Akkor írj a vendég­könyvünkbe! Írok!

Tetszett a mese? Akkor oszd meg a barátaiddal! Nem tetszett? Akkor oszd meg az ellenségeiddel! Köszi!