Marciék egy keskeny utcácskában sétálgatnak.
– Hol vagyunk, Rongyi?
– A városkában, ami kelet felől szegélyezi a Koszos-tisztást.
– Érdekes, egy lelket sem látok. Mindig ilyen kihalt?
– Á, dehogy! Ezt én sem értem. Hol lehetnek a lakók?... Nézd, ott egy bicikli lehajítva az út közepén!
– Amott meg egy kis kézikocsi! Annak sincs gazdája.
Marciék beljebb sétálnak a házak között, és minduntalan elhagyott dolgokra akadnak. Újabb biciklik, kiborult kosarak, gazdátlan gyümölcsösstandok szegélyezik az útjukat. Végül egy téren kötnek ki, ahol Marci elgondolkozva néz körül.
– Valami itt nem stimmel, Rongyi.