Ekkor az egyik kapumélyedésből hirtelen egy kisfiú ugrik elő, aki szaporán szedni kezdi a lábát. Láthatóan menekül valami elől. Marci utána kiált.
– Várj, ne fuss el! Nem bántunk!
– Nem tőletek félek! Inkább meneküljetek ti is! Lehet, hogy a szörny mindjárt visszajön!
– Milyen szörny?
– A szemétszörny! Hatalmas, rettentő szaga van, és bosszúra éhes!
Ebben a pillanatban félelmetes ordítás rezgeti meg a levegőt. A fiú azonnal eltűnik egy mellékutcában, miközben Rongyi nyakát behúzva forgatja a fejét.
– Nem kéne követnünk, Marci? Elég ijesztő volt ez az üvöltés.
– Nem tudom, Rongyi. Szerinted félnünk kellene?
– A hangjából ítélve nagyon is!