A szemétszörny hirtelen lehajol, végigszimatolja Rongyit, majd utána Marcit.
– Szerencsétek, hogy nem érzem rajtatok a szemetelés szagát. Bááár...
A torz alak egészen közel hajol a megszeppent Marcihoz, és úgy szagolgatja.
– Rajtad, ha nagyon halványan is, de érzek valamit... No mindegy, lehet, hogy téves riasztás.
Marci megkönnyebbülten felsóhajt, és a szemétszörnynek szegezi a kérdést.
– Miért üldözöd a városlakókat?
– Mert ők tették ezt velem!
Marciék tanácstalanul hümmögnek.
– Mégis mit?
– Hogy mit?... Ők teremtettek! Addig hordták a Koszos-tisztásra a szemetet, amíg muszáj volt életre kelnem.