Klincessza szemeit hirtelen elfutja a könny. Röptében felhúzza a térdeit, kezeivel magához szorítja őket, majd így, a levegőben kuporogva szipog Terkáék előtt.
– Ez az én tisztásom! Az én feladatom, hogy ápoljam a virágokat, gondozzam a fákat, simogassam a bokrok lombját. De hogy tudnám mindezt csinálni, ha tele van szeméttel? Megpróbáltam ugyan egy helyre összegyűjteni, de az nem megoldás.
Terka nézi, nézi az elkeseredett tündérkét, amikor eszébe jut valami.
– Miért nem varázsolod vissza a szemetet annak a házába, aki kidobta? Abból biztos tanulnának.
– Próbáltam, de sajnos nem tudom megcsinálni. Túl erős varázslat.
– Aha!... Miért, mi kell hozzá?